Erdély szórványmagyarsága VII.: Oltszakadát
Erdély szórványmagyarsága VII.: Oltszakadát
 

Kárpát-medencei Magyar Népművészet rendezvénysorozatunk új évadában Erdély magyar szórványközösségeit és nyelvszigeteit mutatjuk be. A rendezvénysorozat fővédnöke: Dr. Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke.


18.00: Oltszakadáti kakasütés

Kiállítás Ádám Gyula és Kovács László Attila fényképeiből (II. emeleti kiállítóterem)

Köszöntőt mond: Illyés Sándor lelkész, Oltszakadáti Evangélikus-Lutheránus Egyházközség és Serfőző Levente elnök, HÍD - Szebeni Magyarok Egyesülete

A kiállítást megnyitja: Dr. Pozsony Ferenc néprajzkutató, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja

18.45: Oltszakadáti fonó

Az oltszakadáti gyülekezet előadásában a fonóház elevenedik meg, népdalokkal, magyar és szász táncokkal, Reményik-versekkel (Díszterem).

Díszvendég: Ft. Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke


Az est végén a közönséget oltszakadáti pálinkával és a hanklich nevű szász lepénykülönlegességgel látjuk vendégül!

Kérjük, adományával támogassa a rendezvényt! Ajánlott összeg: 500 Ft

A kiállítás Kovászna Megye Tanácsa támogatásával valósul meg.



***

Tekintse meg Oltszakadáton készült filmünket!
  „A legismertebb dél-erdélyi magyar szórványközösség a Szeben megyei Oltszakadáton él. A hivatalos statisztikai adatok arról vallanak, hogy a Vöröstoronyi-szoros bejáratánál fekvő település etnikai szerkezete az utolsó másfélszáz évben gyökeresebben nem változott, ami éppen e maroknyi magyarság kivételes életképességét tükrözi” – írja Dr. Pozsony Ferenc néprajzkutató.

Jóval a szászok betelepítése előtt, az Olt folyó jobb partján a Magyar Királyság Dél-Erdély határainak védelmére egy magyar falusort hozott létre, melynek Oltszakadát is szerves részét képezte. A település a 16. század idején protestánssá vált, s egészen a 19. századig szász lelkészek vezették a szakadáti magyarság hitéletét.

A 15. századtól a törökök inváziója miatt a faluba Havasalföldről román családok is betelepedtek, és az idők folyamán a románság száma egyre nőtt. A magyar közösség erejét mutatja ugyanakkor, hogy Trianon óta a magyarság számaránya tizenötről húsz százalékra emelkedett! A magyarok és a románok Oltszakadáton egészen a 19. század közepéig viszonylagos békében éltek. 1848 karácsonyán, amikor a falu magyar legényei a toronyban vallásos énekekkel köszöntötték az ünnepet, néhány román lándzsás rálőtt a templomra, de a románság elöljárói józanságukkal megakadályozták a magyarok elleni súlyosabb atrocitásokat. Később éppen a magyar segédlelkész mentette meg a Bem csapatai által letartóztatott helybéli román vezetőket. A falu magyar férfi lakosságának jelentős részét 1916-ban (közvetlenül a román hadsereg Erdélybe való betörése után) Havasalföldre hurcolták. Az ott elpusztult családfők hiányát sohasem tudták igazán pótolni vagy feledni.

Az oltszakadáti magyarok megmaradásában döntő szerepet játszott a templom és az iskola. A 18–19. században tudatosan magyar lelkészt és tanítót kértek, akik fontos szerepet játszottak a modern polgári nemzeti identitás kiépítésében. A faluban ma is jellegzetes polgári intézmények működnek: a legény- meg a leányegylet, az asszonytársaság és a szomszédságegylet pontosan kijelölte a szakadáti magyarok helyét a közösség életében, és hatékonyan segítette azt, hogy sohasem érezték önmagukat többségi szomszédaiknál alacsonyabb rangúaknak.


Oltszakadát

Tekintse meg összefoglaló videónkat az estről - kattintson ide!