Csallóköz és Mátyusföld élő népművészete
Csallóköz és Mátyusföld élő népművészete
 

Kárpát-medencei Magyar Népművészet sorozat 19. rész

 

18.00: Kiállítás-megnyitó csallóközi és mátyusföldi kézművesek munkáiból: Ágh Erzsébet bábkészítő (Pozsonyeperjes), Nagy Mária szövő (Hegyéte), Novák Gizella mézeskalács és terménybábkészítő (Komárom), Puss Kornélia fazekas (Nyárasd), Rozkoš István fafaragó, szíjgyártó (Taksonyfalva), Szomolai Adrianna kosárfonó (Alsószeli)


A tájegységet bemutatja: PhDr. Sipos Anna etnológus, a révkomáromi Duna Menti Múzeum munkatársa

Közreműködik: Botló Enikő - népdal (Nemeskosút)

 

18.30: Mikor mentem...

A nemeskosúti Berkenye Néptáncegyüttes előadása
Együttesvezető: Botló Péter
Muzsikálnak: Szabó Mátyás - hegedű, Alt István - hegedű, Hanusz Zoltán - brácsa, Lelkes Tibor - bőgő
Közreműködik a Gyöngykaláris Éneklőcsoport Nemeskosútról.


Az est végén nemeskosúti házi sütemény- és pálinkakóstolóval várjuk közönségünket!

Kérjük, adományával támogassa a rendezvényt! Ajánlott összeg: 500 Ft

 

Munkatársaink Csallóközbe és Mátyusföldre látogattak, kérem tekintse meg az ott készült riportfilmet!

A rendezvény szórólapja ide kattintva letölthető!

 

Csallóköz a Dunától északra terül el, a Duna és a Kis-Duna, illetve Vág-Duna között, Pozsonytól Komáromig. Európa legnagyobb folyami szigete nevét valószínűleg az egykor a Dunába torkolló Csalló folyótól kapta, de egyes mondák szerint az itteni lakosok a tatárokat vagy törököket a mocsárba csalták, s azok ottvesztek - innen a Csallóköz név. Bővelkedik természeti kincsekben, ezért nevezték „Aranykertnek” is.
A Csallóköz népi kultúráját alakító zárt közösségek számos archaikus vonást megőriztek, de a jelentős városok (Komárom és Pozsony) közelsége miatt magas szintű paraszti polgárosulás is jellemezte, mely különösen a Pozsony-közeli falvak népviseletén érhető tetten.
Szoros kapcsolatot ápolt a szomszédos Szigetközzel és Mátyusfölddel. Lakossága döntő többségében ma is magyar.
Mátyusföld vagy Mátyus földe a történeti Pozsony és Komárom vármegyében, a Csallóköztől északra, a Kis-Kárpátoktól a Vágig terjedő síkvidéki terület élő népi megnevezése.
Általános vélemény szerint nevét Csák Mátéról, a XIV. századi trencséni kiskirályról kapta, akinek e vidék egykor birtoka volt. A Kis-Duna medrének vándorlása következtében számos település (pl. Jóka, Gúta) akár több alkalommal is átkerült a Csallóközből a mátyusföldi oldalra, illetve vissza.
A Mátyusföld magyarsága honfoglalás kori megtelepedésű. Területén a szlovák-magyar nyelvhatár az utóbbi évszázadokban déli irányban elmozdult.

Csallóköz és Mátyusföld értékei

„Most tanultam meg becsülni, hogy csallóközi vagyok” – ezekkel a szavakkal búcsúzott a szervezőktől a Csallóköz és Mátyusföld élő népművészete című rendezvény egyik kiállítója, miután végignézte a Berkenye Néptáncegyüttes műsorát a budapesti Polgárok Házában.  A 2009 óta megrendezett tájegység-bemutató sorozat, melynek immár tizenkilencedik estjére került sor, idén tavasszal a Felvidék népművészetéből kínál ízelítőt, és célja a fent megfogalmazott gondolat: a tájegység nagyközönséggel való megismertetése mellett az ott élők önbecsülésének és magyarságtudatának erősítése.

A sorozatban az Intézmény őseink néprajzi hagyatéka mellett bemutatja az egyes tájegységek ma élő és alkotó kézműveseinek munkáit, a népi iparművészet továbbélését.
Az április 13-ig látható kiállításon ez különös hangsúlyt kapott, hiszen Csallóköz és Mátyusföld a nagyvárosok, különösen Pozsony közelsége miatt korán polgárosodott.  Ez egyrészt a viseleten érhető tetten, másrészt a hagyományos értelemben vett népi iparművészet visszaszorulásán. Az itt bemutatott kiállítók valamennyien egyedi, értékteremtő tevékenységet végeznek, a hagyományos népi technikákra alapozva, de a jelen kor igényeihez igazodva, a népművészetet újrafogalmazva alkotnak.
Ágh Erzsébet pozsonyeperjesi bábkészítő munkáiban a népmesék világa elevenedik meg. Nagy Mária hegyétei szövő egyedi táskáit, ágytakaróit, stóláit, terítőit csodálhatják az ide látogatók; Novák Gizella révkomáromi mézeskalács és terménybáb-készítő „csutkanépei, máktündérei” a gyermekeket hivatottak rávezetni arra, hogy a teremtés nem a barbibabával kezdődött. Puss Kornélia nyárasdi fazekas munkáiban elsősorban a délkelet-szlovákia Pazdics fazekas hagyományai élnek tovább, míg Rozkoš István taksonyfalvi ezermester faragott ékszerei és játékai mellett fonott ostor és virgács látható, és a drótostótok díszítőművészete elevenedik meg. Szomolai Adrianna alsószeli kosárfonó egyedi használati- és dísztárgyai színesítik a tárlatot.
A kiállításon Dr. Sipos Anna etnológus, a révkomáromi Duna Menti Múzeum munkatársa tájegység-ismertetőjét – betegsége miatt – Trznadel Angéla, a Polgárok Háza kulturális programigazgatója olvasta fel. A gazdag képsorokkal illusztrált prezentáció e vidék magyarságának életét mutatta be a honfoglalástól a közelmúltig, ismertetve azt a halászattól a híres komáromi bútorfestésen át a folklórig.

Az est a nemeskosúti Berkenye Néptáncegyüttes és a Gyöngykaláris éneklőcsoport műsorával folytatódott.
A  2002-ben alakult mátyusföldi táncegyüttes hittel, hatalmas erőbedobással és nem kis áldozatvállalással új értéket teremtett Nemeskosúton, és pár év alatt meghatározó része lett a környék, sőt egész Felvidék kulturális életének. A tíz év alatt három egész estét betöltő műsort mutatott be, most a közönség a két utóbbiból, "Megyek az úton..." (2009) és "Mikor mentem..." (2011) című előadásokból készült válogatást láthatott, Csallóköz és Mátyusföld táncaira koncentrálva, az 1977-ben megalakult és ’99-ben megújult Gyöngykaláris éneklőcsoport közreműködésével.

A sorozat következő, huszadik estjére 2012. április 20-án kerül sor A felvidéki palócság népművészete címmel, melyen a füleki Motolla Műhely kiállítása mellett a Rakonca Néptáncegyüttes műsorát láthatják az érdeklődők a budapesti Polgárok Házában.


’Sigmond Bertalan sorozatszervező, Polgárok Háza