„Ne vegyék szerénytelenségnek, ha azt mondom, hogy a komikus mestersége fennkölt hivatás. Nincs szebb feladat annál, mint a csüggedt, szomorú, gondterhelt embereket felderíteni. Mindenesetre nagyobb embernek tartom a komikust, aki elfeledteti a napi gondokat, mint azokat, akik a bajokat okozzák. Csodálatos, hogy mostanában az utóbbiak sokkal jobb pozícióban vannak."-vallotta a művész a fasizmus árnyékában 1936-ban. A köztudatban, mint nagy nevettető, örökös mókamester maradt fönn, miközben a magánélete folyamatos küzdelem volt az anyagiakkal, valamint a művészi lét megőrzéséért itthon, majd élete utolsó két évében az Egyesült Államokban. Hiába volt sikeres filmen, és - amit kevesen tudnak - színpadon is, sosem tartotta magát sztárnak. Küszködéssel, szegénységben, sok kudarc után halt meg reményveszett, magányos színészként a tengerentúlon. Előadó: Szebényi Ágnes színháztörténész.
