"Nyakunkra telepedett sok száz éhenkórász, kik vagyonukat észrevétlen szerezték, míg a nép önfeledten táncolt szabadsága örömén; folyt a bor, ölelték az asszonyt, volt nagy vigasság, csak egy dologról feledkeztek meg: a forradalomról... A teli kupák lassan kiürültek, az utolsó korty poshadt vízzé változot, a vad mozgás lelassult, a ritmus kiesett az ablakon, s a zene csörömpölve összetört... Ki felébredt, zokogott. A többi némán hallgatott."
Most, az úgynevezett rendszerváltás óta talán legsúlyosabb társadalmi-politikai válság idején, Péger József fenti - még korábban "deszkára vetett" - sorai döbbenetesen aktuálisak. A Polgárok Háza kiállítótermében kedden nyílt kiállítása a paksi művésznek, mely október 10-éig látogatható. Képek, deszkára rótt versek és egyéb különleges műalkotások várják az érdeklődőket. Álljon itt a művésznek még egy verse, mely bár 2004 december negyedikére íródott, ma szintén aktuális: FOHÁSZ MIKOR LESZ MÁR VÉGE, Ó URAM MEDDIG TAPOSSA EGYMÁST SZERETETT NÉPED MIÉRT HAGYOD, HOGY A TŐLED ELPÁRTOLTAK FOLYAMATOSAN BECSAPJÁK FÉLREVEZESSÉK AZOKAT, KIK SZÍVÜKBEN, DE GYÁVÁN TÉGED KÖVETNEK ÁLLÍTSD LE A GONOSZ ESZMÉK KATONÁIT KIK TOVÁBB GYÖTRIK A MÁR EZERSZER MEGGYÖTÖRTEKET NE ENGEDD SZÉTSZÓRÓDNI A VAKKÁ ÉS NÉMÁVÁ VÁLT NYÁJADAT SEGÍTSD VISSZATÉRNI ŐKET A SZŰZANYA OLTALMA ALÁ KI KÖNNYEZVE NÉZI A RÁBÍZOTT MAGYARJAI KÉTSÉGBEEJTŐ VERGŐDÉSÉT KÜLDD EL A MEGVÁLTÓ FIAD SEGÍTSEN TALÁLNI AZ IGAZ UTAT Ó URAM MEGALÁZTATÁSUNKBAN KÖNYÖRÖGVE KÉRÜNK MENTSD MEG KEDVENC NEMZETED HA KELL VEDD ÉRTE GYARLÓ ÉLETEM
