Telt házzal nyitotta meg őszi évadát a Polgárok Háza, ahol a Kárpát-medencei Magyar Népművészet rendezvénysorozat programjaira a magyarság peremvidékeiről hívnak meg egy-egy közösséget, hogy bemutassák a hagyományos kultúrájukat – és nem csak a megszokott színpadi műsorszámokat, hanem a hiedelmeiket, az étkezési szokásaikat és a népi mesterségeiket is. Szeptemberben a gyimesi csángókat látták vendégül, illetve ők a közönséget, és leírhatatlanul jó hangulatban telt az este -
.
A gyimesi csángók jöttek el Budapestre az ezeréves határról a Kárpát-medencei Magyar Népművészet rendezvénysorozat pénteki estjére. Október 7-én pedig a legkeletibb magyar település, a moldvai Magyarfalu csángói, november 18-án a Bukovinából 1883-ban az Al-Dunához települt székelyek, akik máig a legdélebbi magyar közösségeket alkotják, és végül december 9-én az 1941-ben Bukovinából hazatelepített maradék magyarság képviselői látogatnak el a magyar fővárosba, akik a visszafoglalt Bácskában kaptak új otthont, de 1945-ben menekülni kényszerültek, és szörnyű nélkülözések közepette a Dunántúlon telepedtek le.
A gyimesi csángók most voltak először a Polgárok Házában – az ének- és táncműsoron túl népművészeti kiállítással és gasztronómiai bemutatóval is várták a vendégeket, és hallhattunk történeteket arról is, hogy Gyimesben mai napig lúd- és lólábú lidércek háborgatják a szerelmespárokat…
Gyimesben az elzártság miatt megőrizték a székely paraszti műveltség archaikus rétegeit; Orbán Balázs is azt írta erről a vidékről, hogy „egy elszigetelt kis világ van itt, egy romlatlan és sok eredetiséggel bíró nép, melyet tanulmányozni és észlelni igen érdekes lenne”. Erről magunk is meggyőződhetünk, ha megnézzük a kis népművészeti kiállítást, ami a A gyimesi hegyek kőből vannak rakva címet viseli, és amelyhez a gyimesbükki tájház gyűjteményéből válogatták ki a tárgyakat azoknak az alkotóknak a munkáiból, akik visszatanulták a bundahímzést, tojásírást, viseletkészítést. Középen egy gyönyörű albumban több száz népi szőttesmintát nézegethetünk, amik jó ötletek kortárs viseletekhez is. A kiállítást Kóka Rozália, a népművészet mestere, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja nyitotta meg.
Utána pedig az Este a Gyimesbe jártam című műsor kezdődött, amit a gyimesbükki Dani Gergely Általános Iskola néptánccsoportja adott elő, Tankó Fülöp „Gyugyu” mesemondó, a népművészet mestere, Szőcs András „Honvéd” és felesége gyimesi táncosok, gyimesi mesemondó és zenész gyerekek társaságában – miközben Tankó Előd zenekara zenélt.
Trznadel Angéla kulturális programigazgató elmondta, hogy immár tizenkét éve minden évben tartanak egy évadnyitót, és ez mindig a következő évad legjelképesebb témaköreiből válogat – idén a népművészetet választották. 2009-ben döntötték el, hogy a Kárpát-medencei magyar népművészetet szeretnék bemutatni, mert a peremmagyarságról kevés szó esik napjainkban is. Hét év alatt nyolc trianoni utódállamból voltak itt vendégek, 45 előadásuk volt. És dicséretükre legyen mondva, kiválóan megszervezték az évadnyitójukat, telt ház volt, akik nem fértek be, azok a kávézóból vagy egyéb helyiségekből követhették a benti eseményeket kivetítők, hangszórók segítségével. Egy lelkes csapat, amely szívvel-lélekkel teszi a dolgát – érdemes elmenni a következő találkozókra is.
