Salzburg után tanulmányútra indult. Hosszabb ideig tartózkodott Olaszországban, Németországban és Amerikában is. Rómában már a hatvanas években sikeres, kiállító művész. Itt ismerkedik meg Amerigo Tottal, aki nagy hatást gyakorol ekkor készülő litográfiáira. Ezekben az években fordul a festői absztrakció felé, melyben mintegy tíz évig elmélyül, s csak a hetvenes években tér vissza a figuratív, gyakran fotorealista képi világhoz. Azonban a rézkarc és a litográfia technikáinak szeretete végigkíséri életét.
Gyémánt László (Kossuth-díjas festőművész) így emlékszik Gyémántográfia című könyvében Kovács Kálmánra:
"Élmény volt látni, ahogy dolgozik! Kezdetben a fa törzsén röcögött vastagon a festék, aztán gyűrött papírral szedett fel élénk színeket a palettáról, majd tévedhetetlen, biztos mozdulatokkal nyomta a vászon megfelelő helyére, és így kibontakoztak a fák lombján megcsillanó fények. Végül egy rongy segítségével kialakult a víztükör, befejezésként egy-egy megcsillanó fodor a víz felületén a spachli élével, és már mehettünk is kávézni. Kálmán úgy dolgozott, mint egy zsonglőr.
Kálmán ellentmondásos, de rendkívül szimpatikus volt számomra. Sohasem unatkoztam a társaságában. Láttam a képeit, amiket annyira önmagának festett, hogy kiállításokon sem szerepeltette őket. Ezek a szó nemes értelmében jól megfestett képek voltak, elgondolkodtató, protestáló tartalmúak. A litográfiái rendkívül gondosan kimunkáltak, engem Tamayora emlékeztettek, főként absztraktok.
Esténként elmentünk a Galizi nevű eszpresszóba kávézni, sakkozni, sőt gyakran ott is vacsoráztunk. Itt minden étel lengyel volt, úgy, mint maga a tulajdonosnő is. Rövid idő alatt a mi kis magyar klikkünk ugyanolyan törzsvendég lett, mint a Grabenről betérő prostituáltak, akik két "műszak" között odajöttek rendbe szedni magukat. Kálmánnal versenyezve portrékat rajzoltunk a lányokról, akik örültek ennek, hiszen a rajzainkat nekik adtuk...
és minél több volt bennünk az alkohol, annál nagyobb meggyőződéssel akartuk megváltani a világot."
Összességében azért ritka, művészettörténeti vonatkozásban is különleges művész, mert egyetlen stílus sem jellemzi kizárólagosan. Képi világa egészen változatos, széles skálán mozog: a fotorealizmus, a szürrealizmus, a kubista formavilággal egyaránt ábrázolja visszatérő témáit, akár egyazon képen belül. Emiatt nehezen kategorizálható.
Témaválasztása reális, a kor is szemlélteti az önéletrajzi események mellett. A háború, a forradalom stilizált módon térnek nála vissza, olykor csendélet formájában. A szembenállást, a viszályt (kontrasztok által) jeleníti meg.
Írt művészettörténeti tanulmányokat, részt vett művészeti folyóiratok szerkesztésében és kiadásában. Művészeti tárgyakat oktatott főiskolán, egyetemen, és a kultúra, a művészet hiteles közvetítése érdekében folyamatosan tartotta a kapcsolatot művelődési otthonokkal, galériákkal, egyházakkal, önkormányzatokkal Magyarországon.
A hetvenes években Deák Ernővel szerkeszti az Integráció címmel kiadott kétnyelvű, magyar-német folyóiratot. A nyolcvanas évek elején feleségével, Erzsébettel megalapítják a bécsi KOSMOS kiadót és könyvkereskedést, ami hamarosan a magyar demokratikus ellenzék legendás találkozóhelyévé válik. Bécsi könyvkiadója magyar nyelvű újságok, folyóiratok és szamizdat magyar irodalom megjelenését segítette.
A nyolcvanas évek végén Bécsben galériát nyitott, időszaki kiállításoknak és kulturális eseményekhez biztosítva ezzel színteret. A kilencvenes évek elején a győri Nyugat-Magyarországi Egyetem Vizuális Nevelési Tanszéke Kovács Kálmán adományának köszönhetően és az ő vezetésével grafikai, litográfiai műhelyt hozott létre. Támogatója és alapítója volt az Észak-Komáromban, Révkomáromban megjelenő Atelier című művészeti folyóiratnak, Hetényben a Lilla Galériának, képzőművészeti alkotótáboroknak, kiállításoknak.
Díjai
Rockefeller-díj
Nagy Imre-emlékplakett
Ezüst érdemrend NYME
Arany érdemrend NYME
Magyar Érdemrend keresztje
A bécsi Képzőművészeti Akadémia elvégzését Oskar Kokoschka salzburgi művésztábora, a plain air festészet és az akvarell tanulmányozása követi. Ebben az időszakban fejleszti tökéletesre technikai tudását. Érzékenysége a színek iránt jól megfigyelhető témaválasztásai által: a textilek anyaga, a felületekről visszatükröződő fény sokkal jobban érdekli, mint maga a modell és az anatómia.
Források
Művészete
Temetésén, Bécsben, Lezsák Sándor mondott búcsúbeszédet.
Kovács Kálmán
és felesége, Kovács Erzsébet működtették Bécsben a Kosmos könyvesboltot és könyvkiadót, ami a nyolcvanas évekre a magyarországi demokratikus ellenzék és értelmiség legendás találkozóhelyévé vált.
Nyugati magyar szerzők írásai és a szamizdat magyar irodalom mellett magyar írók műveit jelentették meg német nyelven. A könyvesbolt olyan írók törzshelye lett, mint Kányádi Sándor, Faludy György, Eszterházy Péter, Tollas Tibor vagy épp Dalos György.
Még tartott a szocializmus „gulyáskommunizmusként" emlegetett időszaka az 1980-as évek második felében, amikor az alternatív, avantgárd és akcióművészekből álló Inconnu-csoport és barátaik a rendőri vegzálással dacolva kijártak a temetőbe minden év október 23-án, hogy az '56-os mártírokra emlékezzenek. Azt már a rendőrök sem nézték tétlenül, amikor az első kopjafát állították 1988-ban a 301-es parcellában. Ekkor merült fel, hogy háromszázat emeljenek az áldozatok emlékére. Az ötletgazda a Bécsben alkotó Kovács Kálmán festőművész özvegye, Kovács Erzsébet volt - írja az EuroNews. >>
Kivételes és múló pillanat a mostani. Még egyben van a Bécsben alkotó magyar festőművész, Kovács Kálmán hagyatéka. Több száz festményt, akvarellt, grafikát, nyomatot és illusztrációt hagyott maga után 2017 januárjában bekövetkezett halálakor, melyek nagy részét mindeddig az alkotón kívül nem láthatta senki. Kokoschka és Hundertwasser tanítványa volt, gazdag életművéből kiállítást rendeznek Budapesten - számol be a hagyaték sorsáról az EuroNews. >>
Egy fiatal budapesti művész, Szuda M. Barna rendszerezi Kovács Kálmán hagyatékát; úgy érzi, mintha a képek sokaságával a festő is átköltözött volna hozzá:
"Rendkívüli, afféle spirituális élmény számomra a katalogizálás. Mivel személyesen nem ismertem Kovács Kálmánt, az életműve tükrében kell az életét értelmeznem. Úgy érzem most minden titkára én vigyázok. Rengeteg rajzot látott el "próba" vagy "rossz" felirattal, amiket viszont zseniálisnak tartok. Vajon etikus felülbírálnom a véleményét?"
Életrajz
Kovács Kálmán (Miksi, 1927.03.01. - Bécs, 2017.01.22.) magyar festőművész, grafikus, illusztrátor, a Nyugat-Magyarországi Egyetem docense, politikai aktivista.
Bár egy a Csehszlovákiához tartozó, Losonc közeli faluban, Miksin született, gyermekkora költözések közepette telt. Alig hat éves volt, amikor édesanyja, Jakab Mária elhunyt, így édesapja, Kovács József egyedül nevelte. Éltek több csallóközi településen, de főként Komáromban, később Gönyűn, majd a Délvidéken, Bácskán. Innen a világháború éveiben Kovács Kálmán visszatért Komáromba, míg édesapja Újvidékre települt, hogy a térségben lebombázott hidak renoválását saját találmányaival segítse. Egy általa fejlesztett búvárkészüléknek köszönhetően képesek voltak mérsékelni a Duna sodrását.
Középiskolásként, 1943 elején Kovács Kálmán a bombázások elől Miskolcra menekült, ahol nagybátyja, Jakab Géza felügyelete alatt a vasútvonal forgalomszabályozásának feladatait látta el. Bár besorozták és bevagonírozták, ő megszökött, elkerülve ezzel korai halálát. A vonatot, amelyről leugrott, bombatalálat éri a többi katonát szállítva Bruck an der Leitha közelében. Később a kommunista hatalomátvételt, a padlássöprés rémuralmát is Miskolcon éli át. A települést elfoglaló oroszok munkára fogják, lövészárkokat ásatnak vele. Később munkatáborba akarják szállítani, de a deportálás előtti éjszaka megszökik. A front elvonulását követően vasútépítő mérnökhelyettesként dolgozik.
Budapesten beiratkozik egy műszaki rajziskolába. Az ottani vezető mérnök javasolja elsőként, hogy felvételizzen a képzőművészetire. Főiskolai évei 1950 és 1956 között az ország számára a nyugtalan készülődés évei, mégis ez idő alatt találja meg művészi hitvallásának alapjait a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán. Mesterei Ferenczy Valér, Molnár C. Pál és Varga Nándor Lajos voltak. Tőlük kapja az első szakmai instrukciókat, továbbá "Nagybánya üzenetét". Megismerkedik Munkácsy Mihály műveivel, melyek közül egy, 'A köpülő asszony' különösen nagy hatást gyakorol rá. Naplóját idézve: "Ez a kép az, melyben mind a mai napig nem csalódtam, nem ábrándultam ki sem a korszellem, sem a divat hatására."
1956-ban forradalmunk aktív részese lett, amikor társaival együtt Pestszentlőrincen, az orosz csapatok Üllői úton történő bevonulását ellehetetlenítették, késleltették. Részese az ütközetnek is, a későbbiekben felszámolt pestszentlőrinci temetőben. A szabadságharc leverése után édesapjával Ausztriába menekült. Rövid ideig Kismartonban él, onnan költözik Bécsbe, ahol felvételt nyer a bécsi Képzőművészeti Akadémiára. Mesterei Friedensreich Hundertwasser, Oskar Kokoschka, Christian Ludwig Martin. Kitűnő diplomával végez. Bécsben műtermet és grafikai műhelyt rendez be, és lesz a nemzeti emigráció, a bécsi magyar közélet egyik kiemelkedő személyisége. Műtermében gyakran vendégeskednek az akkor még ismeretlen fiatal kollégák, akik ma már a kortárs magyar képzőművészet megkerülhetetlen személyiségei: így Gyémánt László vagy épp Lakner László. Kovács Kálmán többeknek is a nyugattal való kapcsolatot jelentette, pártfogót, példaképet, barátot.
Szerkesztőként és illusztrátorként működik közre az Integráció, az Atelier, a Nemzetőr és a Bécsi Napló alapításakor egyaránt. Feleségével, Erzsébettel együtt elhivatottan támogatták a magyarországi ellenzéket. Csempésztek tiltott könyveket, újságokat, bizalmas híreket. A rákoskeresztúri temető 301-es parcellájának kezdeményezői és mecénásai. Nyugaton élő magyarokhoz intézve felhívást, biztosították a szükséges financiális támogatást, hogy a kopjafákat az Inconnu képzőművészcsoport elkészíthesse. Kovács Kálmánnak elégtétel volt, hogy 1989. június 16-án díszőrségben állhatott Budapesten, a Hősök terén, a névtelen hősök és mártírok koporsója mellett.
A rendszerváltás után műtermet rendezett be Öttevényben, Magyarországon alkotott. A Nyugat-Magyarországi Egyetemen 1999-től docens, a grafikai műhely vezetője. 'A művészet keresése' és 'Grafika' címmel két könyvet publikált műhelytitkokról és művészeti teóriáiról. Ezzel párhuzamosan Győrbe költözött, elkötelezte magát az alkotás és a tanítás mellet, valamint elszántan segítette a művészeti életet szülőföldjén, a Felvidéken.
http://magyarhirlap.hu/cikk/79898/Tul_az_akrilfesteszet_minden_rejtelmen
https://artportal.hu/lexikon-muvesz/kovacs-kalman-5243/
http://nyme.hu/index.php?id=9707&L=1&id=9707
http://parameter.sk/rovat/regio/2009/03/08/hat-gyori-kepzomuvesz-kiallitasa-egyhazgellen
http://hu.euronews.com/2017/10/28/kovacs-kalman
http://hu.euronews.com/2017/10/22/301-es-parcella-kopjafak-kovacs-erzsebet
