Incze Nikoletta: Foglalkozzunk a politikai iszlámmal!

Incze Nikoletta: Foglalkozzunk a politikai iszlámmal!

Incze Nikoletta: Foglalkozzunk a politikai iszlámmal!

Mezőhegyi Gyula riportja a Polgár Portálon ide kattintva olvasható>>




Ellentmondások az iszlámban

Van egy fontos különbség az iszlám és a nyugati gondolkodásmód között, az iszlám logikája nem olyan, mint az európai logika. Mi Európában úgy gondoljuk, hogyha van egy állítás, amely igaz, annak ellentettje szükségszerűen nem lehet igaz, az iszlámon belül azonban lehet valami úgy igaz, hogy közben annak az ellentettje is igaz. A mekkai korszakban minden kinyilatkoztatás vallásos volt és pozitív, a medinai korszakot azonban háborús, agresszív és dzsihadista hadvezéri elvek határozták meg. Egy alkalommal a harcostársai feltették a kérdést Mohamednek, melyik állítása az igaz, amelyet Mekkában, vagy Medinában mondott? Mohamed visszavonult és később azt a választ adta, hogy mind a kettő igaz, hiszen mindkettő Allah szava, azaz tökéletes, de a későbbi kinyilatkoztatások igazabbak, mint a korábbiak.

A kutatók azt figyelték meg, hogy ott, ahol az iszlám kisebbségben van, a mekkai versek a meghatározóak, ha viszont nő az iszlám közösség ereje, a medinai verseket veszik elő. Ezért tud sikeres lenni a politikai iszlám, hiszen egyszerre tudják használni a pozitív és a negatív verseket is attól függően, hogy épp milyen politikai igény merül fel.

A muszlimok kapcsán érdemes megjegyezni még a sokféleséget is. Van, aki mekkai muszlimnak felel meg, a vallásos elveket követi és fogalma sincs arról, Mohamed milyen brutális dzsihadista volt. Aztán vannak a medinai muszlimok, akik beállnak az ISIS-be, terrorcselekményeket követnek el, mert tudják, hogy Mohamed ezt lehetővé tette, sőt inspirálta, hisz azokat több kinyilatkoztatás is legitimálja. Tehát míg muszlimból sokféle van, az iszlámból csak egy, így érdemes a muszlimok helyett a politikai iszlámot figyelni, ha pedig veszélyes, akkor a jog és törvény eszközeivel meg kell állítani, mert az iszlám legfőbb áldozatai maguk a muszlimok.

A Politikai Iszlám Tanulmányok Központja szerint lehetőség lenne az iszlamizáció folyamatát megállítani, méghozzá ideológiai szinten. Ezt pedig úgy lehet elérni, ha felkészülünk az iszlám alapműveiből, tisztában vagyunk a politikai iszlám természetével, a vallásos részhez nem nyúlunk, a politikai rész kapcsán viszont felszólalunk, ha az beleütközik az Alkotmányunkba, vagy a törvényeinkbe. Ez esetben tudjuk csak a megfelelő módon megvédeni magunkat.




Az iszlám alapművei szerint kereszténynek az számít, aki elfogadja, hogy Mohamed volt az utolsó próféta. Jézus nem Isten fia, a Szentháromság tanát meg kell tagadni, hiszen az többistenhit lenne, amit az iszlám szigorúan büntet. Szerintük Jézus azért jött el, hogy Mohamed hírét hozza, az Ótestamentum és az Újtestamentum írásai meghamisításra kerültek, mert kimaradt belőlük az a rész, amely Mohamed eljövetelét jövendöli meg. Aki ezeknek a feltételeknek megfelel, az az iszlám szemében kereszténynek tekinthető – a könyv népe –, különleges státusza van. Akik viszont nem, azok egyszerű káfirok, akiket be lehet csapni, ki lehet gúnyolni, rabszolgaságba lehet őket taszítani, megfélemlíthetőek, lefejezhetőek, és lehet ellenük összeesküvést szőni. Közel húsz vers szól arról a Koránban, hogy muszlimnak káfir barátja nem lehet, ők az iszlám történelme során kegyvesztettek, rabszolgák vagy másodrangú állampolgárok voltak.

Két összeegyeztethetetlen korszak, Mekka és Medina

Amikor megkezdte Mohamed a prédikációt Mekkában, a város a térség multikulturális vallási központjaként szolgált, falain Jézus és Mária képeivel, s mellettük még 360 másik isten képével is. Egy többistenhitet valló vallási időszakról beszélhetünk tehát, ahol mindenki toleráns volt a másik vallásával szemben. Mohamed Gábriel arkangyalon keresztül kinyilatkoztatásokat kapott Allah szavairól és prédikálni kezdett. Megosztó kinyilatkoztatásokat tett, úgymint kárhozatra ítéltetik az, aki a kinyilatkozásai előtt élt és nem tudott megtérni. Ezt nem fogadták jól az ősiket mélyen tisztelő mekkaiak, ezért száműzték Mohamedet.

622 az iszlám időszámítás kezdete, a hijra, azaz a migráció. Mohamed futásának is nevezik, amikor elhagyta Mekkát és Medinába érkezett. Mohamed itt már kialakította az iszlám politikai rendszerét, a dzsihádot, ami ebben a korszakban erőszakot jelentett azok számára, akik nem akartak megtérni. Mint dzsihadista harcos, Mohamed is számos csatában és vérengzésben vett részt.  Ezt jól példázza az Árok csatájáról szóló egyik feljegyzés:

“Hosszú nap volt, de 800 zsidót lefejeztek azon a napon. Mohamed és 12 éves felesége, Aisa, egész nap ott ült, és nézte a mészárlást, éjszakába nyúlóan. Allah Apostola megöletett minden zsidó férfit”. (Iszhák 693)

Ez az időszak közel tíz évig tartott és Mohamed a tizedik év végére, halálakor százezer megtért muszlimot hagyott hátra, annak dacára, hogy a mekkai időszakban csupán százötven követőt sikerült szereznie. Az iszlám sikerét tehát a hijra hozta meg.

Mohamed halála előtt megalkotott egy olyan komplex elvrendszert, amely arra épült fel, hogy a korábbi vallásokat magába foglalva ő, mint utolsó próféta azokat felülírhatja. A kinyilatkoztatások alapkán kialakult a sharia, az iszlám törvénykezés. A sharia azért összeegyezhetetlen a nyugati törvényekkel, mert utóbbi egyik legfontosabb alapvetése, hogy minden embert egyenlőnek tekint, de ez az iszlám esetében nem áll fenn, ám jelenleg már Angliában is vannak sharia bíróságok.

A történelmi tendenciákat tekintve azt láthatjuk, hogy a dzsihád politikája sikeres volt, szinte mindenhol, ahol a muzulmánok megjelentek és elértek egy kritikus létszámot, megállíthatatlanná vált az iszlamizáció – jó példa erre az eredetileg keresztény többségű Törökország iszlámmá válása.

Incze Nikoletta két évvel ezelőtt alapította meg a CSPI – Center for the Study of Political Islam – magyarországi ágát amely egy önkéntesekből álló nemzetközi képzési mozgalom. Célja, hogy Magyarországon is minél szélesebb körben elérhetőek legyenek az iszlámról és annak alapműveiről szóló információk. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy az iszlámot csak az alapműveken keresztül lehet igazán megismerni. A helyes kritika előfeltétele a tudás és a megértés, s a szervezet ezt a tudásközpontú elvet képviseli.

Azért is fontos foglalkozni a politikai iszlámmal, mert fordított esetben ez a figyelem erőteljesen fennáll. Az iszlám alapműveinek több mint 51 százaléka foglalkozik a nem muszlimokkal, az úgynevezett káfirokkal. Arról, hogy hogyan kell velünk bánni, hogyan kell hozzánk viszonyulni. Mivel ez a viszonyulás elsődlegesen nem vallási, hanem politikai jellegű, ezért a politikai iszlám az igazán érdekes kérdés és nem a vallási.

Az iszlám egy külön civilizáció, másfél milliárd muszlimmal, saját törvényekkel, kulturális, jogi, politikai rendszerrel és persze vallási elemekkel. Alapműve a Korán, a Hadísz és a Szíra. Megértésük kulcsa Allah és Mohamed kezében van. Allah szavai a Koránban vannak leírva, Mohamed életéről pedig az életrajzában, a Szírában, valamint tetteinek és szavainak gyűjteményében, a Hadíszban olvashatunk. Bár Allah szerepe mindig is magasabb rendű az iszlámon belül,  Mohamed személye is kiemelkedően fontos. Míg a Korán mindössze 14 százaléka, addig a teljes trilógia 86 százaléka Mohamedről szól.

riportja a

Mezőhegyi Gyula

‘Sigmond Bertalan

magyarországi alapítója és kutatója. Az iszlamizáció egyre fontosabb témává válik, Magyarországon pedig könnyű dolgunk van, mert itt támogatja a politika az ilyen jellegű kutatásokat és a diskurzust. Nyugat-Európában ez már sokkal nehezebb lenne – jelezte köszöntőjében

, a

Incze Nikoletta

Nem muszlimként azért kell foglalkoznunk a politikai iszlámmal, mert az is foglalkozik velünk – mondta

, a Polgárok Háza kulturális munkatársa.