Június 14-ig megtekinthető a „Kézműves hagyományok továbbélése Zalában” című kiállítás a Polgárok Háza kiállítótermében. A tárlatot május 11-én nyitotta meg Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke. A tájegységet Balaicz Zoltán, Zalaegerszeg Megyei Jogú Város alpolgármestere mutatta be, amit ezúton teljes terjedelmében idézünk.
„A népművészet azokból az alkotásokból áll, amelyeket a nép a maga szükségletére hoz létre saját hagyományai alapján.” – áll a lexikonban. Én azonban inkább Andrásfalvy Bertalan gondolatait idézem meg: „Amikor a néphagyomány felé fordulunk, akkor elsősorban a népművészet felé kell fordulnunk. A művészet teljesítmény és mindenképpen valami nagyobb minőség. Nem önmagától van. Minden alkotásért nagyon meg kell küzdeni. A néphagyomány nem valami tehetetlenségi erő, amit csak megöröklünk. A néphagyományért, a népművészetért az úgynevezett nép embere éppen úgy meg kell küzdjön, mint Michelangelo, amíg megtanulta, hogyan kell festeni. Igen, a népi műveltségért is meg kell küzdeni a benne élő egyéneknek.”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kérem engedjék meg, hogy Zalaegerszeg Megyei Jogú Város alpolgármestereként nagy tisztelettel és sok szeretettel köszöntsem Önöket itt, a Polgárok Házában, a Göcsej és Hetés népművészetét bemutató kiállítás megnyitó ünnepségén.
2012-ben ünnepeltük a Zala Megyei Népművészeti Egyesület, valamint a Gébárti-tó partján felépített Kézművesek Háza 30 éves fennállását. Nagy öröm számunkra, hogy mint az egyesület (amelyet az évfordulón alanyi jogon támogatottá nyilvánítottunk és Zalaegerszegért Díjjal jutalmaztunk), mint pedig a ház több mint 30 éve töretlenül működik, fejlődik és őrzi a zalai hagyományokat és népművészeti értékeket.
Külön köszönetet mondok ezért Skrabut Éva egyesületi elnöknek és Prokné Tirner Gyöngyi intézményegység vezetőnek, akik ezt a kiállítást is megszervezték.
Kedves Megjelentek!
A népi építészet, a népművészet értékeit keresők számára vonzó terület Zala, különösen Göcsej és Hetés vidéke. Az elmúlt idők emlékét őrzik a dombhátakon felépült, erdők között megbúvó apró zalai települések. Kanyargós utcáik, fából készült haranglábaik, fehérre meszelt házaik csodálkozásra késztetik, pihenésre csábítják az arra járókat.
Göcsej központjában, Zalaegerszegen nyitotta meg kapuit az ország első szabadtéri néprajzi múzeuma. A Göcseji Falumúzeum a Zala folyó holtága mellett álló Hencz malom köré épült fel. Az árnyas utcákon, régi házsorok között sétáló látogató egy 19. századi göcseji faluban érezheti magát. A takaros portákon használati tárgyak, mindennapi eszközök, a göcseji népi kultúra emlékei is megtekinthetők.
A megye több pontján találkozhatunk eredeti helyükön álló, a régmúltat idéző tájházakkal. Káváson, Zalalövőn és Csesztregen érdemes felkeresni ezeket a hangulatosan berendezett, eredeti állapotában megőrzött házakat. A vidék jellegzetes építményei a haranglábak, közülük talán a legszebbet Nemesnépen találjuk.
A népi építészet mellett a kézművesség is gazdag hagyományokkal bír Zalában. A mindennapi használati tárgyak az idők folyamán egyre díszesebbé váltak, kialakult a paraszti kultúra jellegzetes forma- és motívumvilága. Napjainkban is többen űzik őseik hagyományos foglalkozását, a fafaragást, a fazekasságot és a szőtteskészítést.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Morus Tamás egyszer azt mondta, hogy „A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása.”
Szerencsére nálunk Zala megyében, Göcsejben és Hetésben valóban élő a népművészet és számtalan olyan mester dolgozik akár egyedül, akár különböző egyesületek keretén belül, akik ápolják, őrzik és tovább is adják az ősi értékeket és művészetet.
De mit is értünk pontosan azon a két földrajzi tájegységen, amit Göcsejnek és Hetésnek hívunk?
Göcsej a zalai dombság legnagyobb tája. De nem pusztán földrajzi fogalom, hanem nagy múltú néprajzi táj is. Hagyományos kultúrájának feltárása Plánder Ferenc és Gönczi Ferenc nevéhez kötődik.
Elnevezése a hagyományos magyar tájszemléletben a 17. századra vezethető vissza, jelentése dimbes-dombos, árkos vidék.
A terület az Árpád-korban határőrvidék volt és sokan őrzik azt a legendát is, hogy a zalai gyepű védőinek székelyeket telepítettek le, akik a székely székek mintájára megalkották a szegeket (Kustánszeg, Pálfiszeg, Milejszeg, Egerszeg, stb.).
Hetés hazánk délnyugati részén és a Muravidéken elterülő magyar néprajzi tájegység. Központja a jelenleg Szlovéniához tartozó Lendva. Hagyományosan a történelmi Zala vármegye azon hét települését soroltuk ide (Hetés – Hetes), amelyek neve házá-ra végződik: Bödeháza, Gáborjánháza, Göntérháza, Szijártóháza és a ma már nem létező Gálháza, Pálháza és Nyakasháza. Az 1920-as trianoni döntés kettévágta Hetést, a békediktátum által erőszakkal kialakított határt az itt élők „trianoni gyászvonalnak” nevezték, mert testvéreket, rokonokat szakított el egymástól. A teljes egészében magyarlakta Hetést ezután átjárhatatlan államhatár szelte ketté. Az elcsatolt hetési falvak 1941-ben kerültek ismét vissza Magyarországhoz, s ekkor újraéledhettek a baráti és rokoni kapcsolatok. Ám mindez sajnos csak négy évig, 1945-ig tartott, utána Jugoszláviához került. Az 50-es években határövezet volt, ide utazni és itt tartózkodni csak külön engedéllyel lehetett. Kétsoros szögesdrót védte a határvonalat, s két sor között a területet aláaknázták. A nyomsávot állandóan gereblyézték, hogy az esetleges lábnyomokat leleplezzék. A nyomsáv mellett dolgozókat a határőrök állandóan figyelték. Mindez a falvak fejlődését hátráltatta, és meggyorsult az elnéptelenedés. A hetési és muravidéki magyarság lélekszámának csökkenése a mai napig tart. A lakosság létszáma az elmúlt 70 évben 58,5 %-kal csökkent. Szerencsére a kommunista diktatúra és a vasfüggöny 1990-ben megszűnt és Szlovéniával sikerült baráti kapcsolatokat kiépíteni, Lendva pedig Zalaegerszeg testvérvárosa lett.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Remélem, hogy elnyeri tetszésüket a Göcsej és Hetés néprajzát bemutató kiállítás.
Zala megyében egyre erősebb a falusi turizmus. Bíztatom Önöket, hogy látogassanak el a göcseji és hetési falvakba, gyönyörködjenek a dimbes-dombos zalai táj szépségeiben, a szegek épített örökségében, a templomokban, a haranglábakban, és ízleljék meg a finom zalai borokat, pálinkákat és a tájunkra jellemző ételeket, a prószát, a dödöllét, a fumut és a kiváló vadételeket, hiszen Zala megye Magyarország egyik legerdősültebb területe, egyharmadát erdők borítják és így nagyon erős a faipar, az erdőgazdálkodás és a vadgazdálkodás. Ha pedig már felénk járnak, látogassanak el a zalaegerszegi Falumúzeumba, a Kézművesek Házába, a fedett fürdőbe, az aquaparkba és tapasztalják meg a zalai emberek vendégszeretetét, ismerjék meg szülővárosomat, Zalaegerszeget, ezt a békés és szerethető várost!
Végezetül engedjék meg, hogy még egyszer köszönetet mondjak a Polgárok Házának, amiért bemutathatjuk zalai, göcseji, hetési értékeinket és ugyancsak köszönöm a kiállítás szervezőinek munkáját!
Végezetül Paulo Coelho gondolataival zárom köszöntőmet, aki egyszer a következőket mondta:
„Az igazi hagyomány az, melyben a mester sohasem mondja meg a tanítványának, hogy mit csináljon. Csak útitársak ők, akik együtt szembesülnek a rácsodálkozás nehéz élményével, amikor ajtók csukódnak be, és horizontok nyílnak meg előttük, amikor az észlelés állandó változásban van, amikor a folyók keresztezik az útjukat - amelyeken nem átkelni kell, hanem végigmenni.”
Nos, így szállnak a göcseji és hetési értékek is generációról generációra nálunk Zalában!
Szeretettel várjuk Önöket!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Balaicz Zoltán, Zalaegerszeg Megyei Jogú Város alpolgármestere
