„A zseni olyan, mint az üstökös. A semmiből jön, felszikrázik, elkápráztat, és újból visszahullik a semmibe. Nem tanul senkitől, nem oktat senkit, nincs kézzelfogható haszna, csak épp van. De amíg fénylik, felforrósodik a szívünk tája.„ - így emlékezett meg Darvas Iván erről a huszonévesen több emberéletet megélt, szikrázó tehetségű ösztönös zseniről, aki rossz korban rossz helyen született. Nekifeszült a világnak, ami értetlenül állt vele szemben. Tehetségét, szenvedélyét kihasználták, majd magára hagyták. Valódi sorstragédia a XX. századból.
Előadó: Szebényi Ágnes színháztörténész
