„Íme a Magyar Operett. Egy asszony, aki nagy egyéniség, s amellett elég ripacsirta, hogy jól tudta érezni magát, sőt hitt is ebben a flitteres, nagyherceges operettvilágban. Asszonynak kellett lennie, mert férfiból elképzelhetetlen ez az öntvény. Akinek ekkora emberi súlya van, ha férfi, más pályát keres… Fedákban ezt imádta a közönség, amely az ő kótákkal packázó hangjában, áradó jókedvében, hars önbizalmában nemcsak operettet kapott, de különös, nyers ízzel kapta a maga életkedvét.”.
Ady Endre szavainál jobban nem is lehetne körvonalazni ennek az ellentmondásos, végletes megítélésű asszonynak az alakját. A XX. század minden bizonnyal egyik legkimagaslóbb egyénisége. Vele újult meg a magyar operett, színpadra lépése pillanatától ő képviselte a modern sztárt hazánkban. Pedig- a rossznyelvek szerint- se hangja, se szabályos-szép arca nem volt. És mégis… Annyi kisugárzással, karizmával áldotta meg a sors, hogy aki látta őt színpadon azonnal a hatása alá került. Jelmondata ez volt: ”Teljesen mindegy, hogy jót vagy rosszat beszélnek rólam. Csak beszéljenek!” A vetítéses előadással arra vállalkozunk, hogy megidézzük szenvedélyes alakját és fotók, színházi anekdoták segítségével nyomon kövessük izgalmas, ám viszontagságos művészi pályáját.
Előadó: Szebényi Ágnes
