Egyik legnagyobb művésze volt annak a bizonyos legendás generációnak, akiknek a háború előtt a Nemzeti Színházban indult a pályájuk és olyan nagy színészegyéniségektől tanulhattak, mint Ódry Árpád, Hevesi Sándor vagy Csathó Kálmán.
Tímár József alakja ugyanakkor a XX. századi tragikus magyar művészsorsot is példázza. Fájdalmasan korán halt meg, utolsó éveiben számkivetettként. S miért? Mert nem tudott kicsit se engedni az igazából, egy megalkuvásokkal, sok aljas kis hazugsággal teli világban. Egy gerinc, amelyik nem hajlik, csak roppan - ha muszáj. Számomra ő az emberi bátorság, az igazáért a végsőkig kiálló ember példaképe és a múlt század egyik legmeghatározóbb színészegyénisége.
Előadó: Szebényi Ágnes színháztörténész
