Már gyermekkorától színésznek készült. Ódry Árpád, a Színművészeti Akadémia igazgatója igazi tehetségnek tartotta. 1937-ben szerezte meg a diplomáját, majd a Nemzeti Színház tagja lett. „Nagyon jól beilleszkedtem a társulatba. Jászai Marihoz hasonlóan én is szentnek éreztem a színházat. Amikor beléptem a kiskapun, daloltam a boldogságtól.”-vallotta később. Édesapját, a család összetartó erejét, támaszát 1934-ben elveszítette, attól kezdve családfenntartóvá kellett válnia. Rengeteget dolgozott. 1944. december 10-én láthatta őt utoljára a hazai közönség színpadon, majd 1945 tavaszán elhagyta Magyarországot.
„Akkor döbbentem rá, hogy vége az én addigi életemnek. Más éra következik, a napos oldalról az árnyékos oldalra kerültem."- vallotta a színésznő. Az emigrációban a magyar vers szerelmese és hivatott tolmácsolójává vált, legfontosabb kötelességének mindvégig a magyar kultúra ápolását tekintette. 1998 őszén költözött végleg haza és Érden telepedett le, ott élt haláláig.
Előadó: Szebényi Ágnes színháztörténész
