A díszterem kicsinek bizonyult a sok érdeklődőnek, ezért az előtérben, sőt a második emeleten is kivetítő várta vendégeinket, az első emeleti kávézóban pedig televízión követhették az eseményeket. Kodály: Ének Szent István királyhoz című kórusművének elhangzása után BÍRÓ ILDIKÓ, a Polgárok Háza kulturális programigazgatója, mint az est háziasszonya köszöntötte az egybegyűlteket „közös otthonunk fennállásának egyéves évfordulóján”. Elsőként HENDE CSABA, a Szövetség a Nemzetért Alapítvány kuratóriumának elnöke szólalt fel. Megemlékezett a meggyilkolt taizé-i Roger testvérről, akinek a temetése miatt nem tudott jelen lenni ünnepségünkön Orbán Viktor. „Nehéz egy év áll mögöttünk - mondta, - és küzdelmes hét hónap előttünk, kérem hogy tartsanak ki mellettünk. Köszönök mindenkinek minden támogatást, legyen az pénz vagy munka, vagy akár csak egy fohász, amivel ehhez a csodához hozzájárultak. Mert látványos csoda volt, hogy ezt a házat fel tudtuk építeni, de méretében nem kisebb, hogy ha nehezen is, de fenn is tudtuk tartani az elmúlt egy évben.” Ezután bemutatta új igazgatónkat, Kubatov Gábort, aki maga is köszöntötte az egybegyűlteket. „Munkára és szolgálatra szerződtem” – mondta KUBATOV GÁBOR. „Nagy szerencse, hogy ebben a munkában sokak segítségére számíthatok; büszke magyarokéra, akik hittek, és azóta is hisznek abban, hogy nem véletlen a tizenhárom magyar származású Nobel-díjasunk, az Irinyi-féle gyufa, a Bíró-féle golyóstoll, a Neumann-féle számítógép, számtalan világhírű zeneszerzőnk és zenészünk, festőnk, szobrászunk , írónk és költőnk. Akik nem félnek kimondani, hogy hazafi. Akik hisznek Szent István Magyarországában, és mindezért vállalják: a munka, a család, a békesség értelmet adjon életüknek. Nagyon nehéz feladat áll előttünk. De aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni; ott kell annak megtanulni, hogyan kell a dudát fújni!” KISS JÓZSEF író-színművész A Nap fia című drámájából adott elő részleteket, Szent Imre herceg szavait idézve. „A bűn és tévelygés elöntötte országunkat, mint a legpusztítóbb vízözön, s még annál is gyilkosabban. A magyar nép megtanult hazudni, megtanult besúgni, ennek a nagy és fenséges nemzetnek fiai talpnyalókká lettek, dörgölőznek, s maszkot vettek magukra. Istenem! Hasonulni kezdtünk az európaiakra. És akkor elvesztünk. Csepp leszünk a tengerben, s nem szirtfok, melyen léket kap rosszindulat bárkája.” „Jobboldal ide, baloldal oda, épül a második Magyarország” – mondta MAKOVECZ IMRE országépítő. „Nemcsak az emberek szívében, ilyen költői módon, hanem a valóságban is: megtanultunk csalni, kijátszani az adózási rendszert. Azt tanultam annak idején Rákosi iskolájában, hogy a feudalizmus népnyúzó rendszere a jobbágyot szegényt olyan helyzetbe hozta, hogy sokszor a feleségét kellett az eke elé befognia. Nem tanították meg azt, hogy egy jobbágytelek negyven magyar hold volt, az harminchat kataszteri hold. Az egész magyar jobbágyságot Rákosi kuláknak minősítette volna… Hogyan adózott ez az elnyomott, feudalizmusban élő jobbágyság? Kilencedet és tizedet fizetett. Az egyiket az egyháznak fizette – nemcsak azért, mert kegyes semmit mondott az embereknek, – hanem gyógyított is. A katonaságot váltotta meg a másikkal – nem kellett katonáskodnia. Ma 100 forint bruttó bevételből 25 százalék ÁFA, abból lejön a rezsi, ami ma a bruttó bevétel 15-20 százalékát teszi ki, ebből lejön 40 százalék társadalombiztosítás (melyről a mai napig nem tudjuk, hogy mennyi megy az egészségügyre, és mennyi megy nyugdíjakra); és a maradék összeget ki lehet fizetni, amelyet személyi jövedelemadó terhel, és ezenkívül jönnek még kamarai és más, a működéshez szükséges alapkövetelmények. Úgyhogy ha nem csalunk, akkor 100 forint bruttó bevételből 8 forint 70 fillér marad; de csalunk, és így marad 12 forint. Amennyiben nem jut el a rendszerváltás addig, hogy tolerálja azt, hogy tehetséges és tisztességes emberek vagyunk, akkor Magyarország nem fog tudni megújulni. Márpedig hiszem és vallom, hogy a magyarság Isten népe, ősidőktől fogva. És nem tanácsos vele szórakozni!” – zárta szavait Makovecz Imre. JÓKAI ANNA írónő nemzetünk helyzetét az ’56-os lukas zászlóhoz hasonlította: „Úgy érzem, hogy azon a bizonyos december ötödikén nem a zászló lukadt ki, hanem az ország közepe, a magyarság közepe. Lukas lett ez az ország, és az igazi összetartó erő a szélekre költözött ki. A kitaszítottak tartják össze a kitaszítók országát” – mondta. E szavakra válaszul VÉGVÁRI VAZUL atya, ferences-rendi szerzetes bíztató szavait hallhatta a közönség. „Itt most már tenni kell valamit abból a keservből, amit eddig hurcoltunk, nyolcvanöt év után.” A Polgárok Háza ökumenikus kápolnájáról, melyet idén készül berendezni, így beszélt: „Készülő otthonát látom itt a trianoni nyolcvanöt éves lidércnyomásból való ébredésnek, eszmélésnek, nemzetrészeket egyesítő önmagunkra találásunk közelgő virradatának. Segítsen az Úristen mindnyájunkat!” FERENCZ ÉVA énekesnő énekével kezdődött és zárult az ünnepség: Az Isten áldása szálljon országunkra, A benne lakozókat indítsa jobb útra; Bor, búza, gabona benne bőven légyen, Isteni félelem körülötte légyen! Vérrel ázott földjeinket áldd meg, Uram Isten, Búzaföldjeinket tartsd meg, Uram Isten; Ellenségeinktől ments meg, Uram, minket, Boldogasszony Anyánk, őrizd nemzetünket! Adjon Isten reménységet, Testi-lelki teljességet, Adjon szeretetet, áldott békességet, A magyarok között még ma egyezséget. Hiszek egy Istenben, hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban; Hiszek egy Istenben, hiszek egy Hazában, Hiszek Magyarország feltámadásában! Amen
