„Húnyd be a szemed, és gondolj rám…” „Ne kérdezd, ki voltam, a sorsomat én akartam…” „Fogadj el engem így, ahogy vagyok…” „Hiába menekülsz, hiába futsz, / A sorsod elől futni úgyse tudsz…” „Ez lett a vesztünk, mind a kettőnk veszte…”
A szerzővel beszélget és zongorán Karády-dalokat játszik: C. Tóth János művelődéstörténész. A könyvből részleteket olvas fel: Nedvig Beatrix előadóművész, az IBS Stúdió tagja. Az est háziasszonya: Riczel Etelka „Jó éjt, nagyvilág, jó éjt, Budapest! Csak aludj, hisz öreg már az est. Megint elmúlt egy nap, dolgoztunk sokat, most mondjunk egymásnak békés álmokat…” Szeretettel várunk minden Karády-rajongót és a történelem iránt érdeklődőt! Karády Katalin (eredeti nevén Kanczler Katalin) (Budapesten, 1910. december 8.– New York, N. Y. USA, 1990. 02. 08.) Színészi tanulmányait 1936-ban kezdte, Tarnay Ernőtől, majd Bárdos Artúrtól vett órákat. A fiatal szépséget Egyed Zoltán újságíró-laptulajdonos fedezte fel egy budai mulatóban, tőle származik a jól csengő Karády művésznév is. 1939–1941 között a Pesti- és a Vígszínházban lépett fel különböző szerepekben. Első mozifilmje, a Halálos Tavasz (1939) sikerét követően a kor ünnepelt dívája lett. A színésznő öltözködését, kalapjait, hajviseletét, viselkedését fiatal nők ezrei igyekeztek utánozni. A német bevonulást követően Karádyt fokozatosan ellehetetlenítették, dalait letiltották a Magyar Rádióból. 1944. április 18-án, a szövetségeseknek való kémkedés vádjával tartóztatta le a Gestapo. Három hónapig tartották fogva. A fogságból Ujszászy vezérőrnagy barátai szabadították ki. A nyilasoknak ékszereket és aranyat adva a Duna-parton egy egész gyerekcsapatot mentett meg a kivégzéstől. A háború után fokozatosan mellőzötté vált. 1947-ben szerepelt ugyan a Betlehemi királyok című rövidfilmben, majd játszott még az 1948-as Forró me-zőkben, de ez már az utolsó filmje. 1949-ben a hivatalos kultúrpolitika betiltotta a filmjeit, ő maga pedig nem léphetett fel többé budapesti színházban. 1951-ben végleg elhagyta Magyarországot. Először Ausztriába, majd Svájcba költözött. 1953-ban Brazíliába, Sao Paolóba költözött és divatáru-üzletbe kezdett. 1968-ban végre megkapta az amerikai vízumot, New Yorkban telepedett le, ahol egy kalapszalont vezetett. Bár az Egyesült Államokban elvállalt néhány fellépést, és lemezei is megjelentek, alapvetően visszavonultan élt. Amikor 70. születésnapja alkalmából (1980-ban) Magyarországra hívták, stílszerűen csak egy kalapot küldött maga helyett. 1990. február 8-án bekövetkező halála után 1990. február 19-én a Farkasréti temető 22/1-es parcellájában he-lyezték örök nyugalomra. (Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki – részletesebben: http://www.szineszkonyvtar.hu/contents/k- o/karady.htm)
