„A művész, aki egy kicsit zseni és magyar, természetesen ezer métermázsával súlyosabb teherként cipeli lelkén az átkot. S megint magyar oka van annak, hogy nem hasist eszik hozzá, ami magasabb, finomabb idegrendszerek mérge, de kényszerűen és stílusosan boros kupát fog vagy pálinkás butykost.” (Ady Endre: A magyar Pimodán – megjelent: a „Nyugat”-ban, 1908. január 1.–február 16.) Ízelítő az estből: Dalok a magyar Pimodánból (Ady Endre énekelt versei) A francia Pimodán (részlet) Harc és halál Menekülj, menekülj innen A Nincsen himnusza A francia Pimodán (részlet) Pap vagyok én Ülök az asztal-trónon A francia Pimodán (részlet) Ad az Isten Ki várni tud A francia Pimodán (részlet) Új vizeken járok Kin és dac A francia Pimodán (részlet) Virág-fohász virágok urához A legjobb ember Áldomás – A Hortobágy poétája – Áldomás Az utolsó hajók A francia Pimodán (részlet) Háziasszony: Riczel Etelka „Én a magyar Pimodánról akarok írni most, arról a kényszerről, mely a tatáros, turkos magyarokat, ha magyarok s egy kicsit zsenik, beleviszi az ivásba.” (Ady Endre i. m.)
