David E. Hoffman: "Oligarchák" című, a Századvég Kiadó gondozásában megjelent könyvét mutatja be a magyar fordítás szaklaktora: Gereben Ágnes. Az est moderátora: Vitézy Zsófia, a Reform c. újság lapigazgatója.

David Hoffman, a Washington Post moszkvai irodájának korábbi vezetője a rettegett hatalommágusok, az oligarchák titkos életét tárja fel könyvében. A könyörtelen és ravasz emberek közül hatot – Alekszandr Szmolenszkijt, Jurij Luzskovot, Anatolij Csubajszt, Mihail Hodorkovszkijt, Borisz Berezovszkijt és Vlagyimir Guszinszkijt – kiemelve világít rá, hogyan zsigerelték ki az oligarchák a meggyengült szovjet államot, és emelkedtek az újkapitalista Oroszország csúcsáig. Az oligarchák, a peresztrojka reformjaival párhuzamosan, kicsiben kezdték. Miután azonban a kommunizmus megszűnt, megtalálták a gazdaság kiskapuit, és a gyorsan jött pénznek köszönhetően azonnal meggazdagodtak. Az állam kiárusította a vagyonát, ők pedig a hatalmas olajvállalatok, bányák, gyárak megkaparintásával még magasabbra törtek. Óriási kölcsönügyletekbe keveredve dollár milliárdokat szedtek ki a gyanútlanul naív nyugati hitelezőkből. Amikor azonban a rubel összeomlott, a mágnások sorra rejtették el vagyonukat és közben kártérítésért rohangáltak. E könyv csodás megdicsőülések és bámulatos bukások legendája – a vadkapitalizmus születése a szovjet rendszer hamvaiból. Ajánlás: Ha az euroatlanti világban a kremlinológiai műhelyek jól fizetett szakemberei ismerték volna David Hoffman könyvét, akkor nem ünnepelték volna a 2000. január 1-jén puccsal hatalomra került Vlagyimir Putyint uralma első négy évében, mint „elkötelezett reformert”, „nyugatos demokratát”. Nem vádolták volna „ruszofóbiával” azokat, akik az orosz és a szovjet történelem palotaforradalmai, pretoriánus gárdái, autokrata hagyományai ismeretében óva intettek egy ilyen prognózistól. És nem kényszerültek volna rá, hogy az orosz elnököt hatalma ötödik évében, az ellenkező végletbe esve, egyenesen Szaddam Husszeinhez, Pinochethez, Sztálinhoz és Hitlerhez hasonlítsák, ezzel feledtetve korábbi kínos baklövésüket a megítélésében. Ha az atomnagyhatalom Oroszországgal való kapcsolatért felelős politikusok ismerték volna David Hoffman könyvét, akkor tudták volna, hogy az oroszországi politikai trendek elemzése során a birodalomvesztés lélektani kínját gazdasági erőgyűjtésben szublimáló elit szempontjaira kell figyelniük. Ha a világ egyetemeinek az orosz és a szovjet történelemmel foglalkozó professzorai kézbe vették volna David Hoffman könyvét, láthatták volna, milyen pontos eredményre vezet, ha a tényfeltáró újságírás eszközeit valaki kiegészíti a történelmi-civilizációs-kulturális szempontokkal és az oral history eszközrendszerével, amely nélkül egyetlen ország XX. századi történelmét sem lehet megismerni. David Hoffman számos Moszkvában dolgozó újságíró elődjétől eltérően bátran és függetlenül szemléli azt a világot, amelyről könyvében beszél. Az Oroszország szovjet korszakában 74 évre feltartóztatott történelem azonban félelmetes gyorsasággal igyekszik behozni lemaradását, és ez az elitváltások ütemében is megmutatkozik.