Négy szereplő meséli el az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetét. Más, mint a szokásos március 15-i emlékezések. Egy pápai katolikus káplán emlékezik vissza, hogyan is látta a függetlenség rövid másfél évét a kisvárosban (Pápán), ahol katolikusok és reformátusok, császárpártiak és a forradalomért lelkesedők formálták a mindennapokat. A káplán eleinte próbálja megőrizni pártatlanságát, de az események elragadják. 1848. tavasz.
Veszprém megye, Pápa, a káplán nappalija. Rendszeres sakkpartik a városi jegyző és a káplán között, Aranka, a káplán unokahúga a kibic. Pletykák a mozgolódó Európáról. Országgyűlési tudósítások hitelesen. Kisvárosi rendbontások, amiket református kollégium diákjai követnek el. Aztán egyik napról a másikra föltámad a tenger. A káplánt meglepi a forradalom, ellenérzései támadnak az erőszak, a felfordulás miatt. Barátja, a jegyző, az ellentéte. Radikális, hazafias, forradalmár. Ahogy világossá válnak a szembenálló felek törekvései, a káplán egyre inkább a forradalom mellé áll. Pápán hol a császár, hol a forradalom az úr. Telnek a hetek. Plosszer az események hatására a népfelkelők tábori káplánja, lelkesen politizáló hazafi lesz. Az ő szemével követjük a szabadságharc eseményeit egészen a bukásig. A sakkparti véget ér, a fekete(-sárga) győz a (piros-)fehér(-zöld) fölött, de az erkölcsi győzelem a szabadságé.
A XIX. század eleje-közepének nyelve már a nyelvújítást tükrözi, de mégsem az a nyelv, amit magyar irodalmi nyelvnek nevezünk. A párbeszédek, a monológok ezt a nyelvállapotot követik. A zenei bejátszások Liszt és Chopin műveiből kerültek ki.
Szereplők: R. Kárpáti Péter, Bodor Géza, Végh Judit, Rák Kati
Irta: Czető Bernáth László, rendezte: Rák Kati
