Üstökösként indult el a pályán. „A csontjáig csupa kedvesség, tréfa, szépség, ironikus okosság, s egyetlen hangsúlyában, egyetlen mosolyában vagy szemöldökrándításában sem oktató, erkölcsös, polgári hősnő. Csak fény és játék, nincs árnyéka” – írta róla Illés Endre. Az 1956-os forradalomban vállalt szerepe miatt mellőzni kezdték, a művészi pálya addig lendületes íve megtört. Ezt ugyanazzal a bájjal, szelíd büszkeséggel viselte, mint addigi sikereit. Személye, művészi teljesítménye még ennyi év távlatából is méltó az emlékezetünkre.
Előadó: Szebényi Ágnes színháztörténész
