Fogyatékosok találkozója

Fogyatékosok találkozója

Fogyatékosok találkozója

Polgári gondolkodású fogyatékos személyek baráti találkozót tartottak szombaton a Polgárok Házában, a Duna Televízió és a Hír TV sajtónyilvánossága előtt. A díszvendég DEUTSCH TAMÁS volt. A Polgárok Háza fogyatékos személyek számára akadálymentes intézmény, mely rendszeresen ad helyet ilyen jellegű rendezvényeknek. Legutóbb karácsonykor tartott nálunk összejövetelt Józsefváros egyik mozgássérült klubja.

A FIDESZ KULTURÁLIS TAGOZATÁNAK FOGYATÉKOS-ÜGYI MUNKACSOPORTJÁT olyan fogyatékos személyek alapították, akik eddig interneten keresztül tartották a kapcsolatot egymással, és most módot kerestek arra, hogy személyesen is megismerkedhessenek.. Úgy érzik, a jelenlegi kormányzat nem törődik velünk, sőt, ellenünk van. Nem, hogy javítana helyzetünkön, hanem kifejezetten olyan intézkedéseket tett, melyek rontják a fogyatékosok életkörülményeit! A találkozóra január 28-án került sor a Polgárok Házában. A résztvevők úgy érzik, hasznos volt összejövetelük, hiszen kiléphettek a nyilvánosság porondjára. A Hír Tv és a Duna Tv is kíváncsi volt az eseményre, felvételeket és interjúkat készítettek, mivel a választási kampányban új elem volt a fogyatékosok színrelépése. A bevezetőben a Munkacsoport részéről MIKESY GYÖRGY elmondta: várják a megszólításunkat, hogy elhangozzék, rájuk is gondol a polgári oldal a Változás 2006 programjainak alkotása során. A tervezett törvénymódosítási javaslatban ne csak a gyermekek és idősek ellen elkövetett bűncselekmények büntetésének szigorítását javasolják, hanem legyenek megemlítve a fogyatékosok is. Mikesy György felkérő szavai, gondolatai után - Soltész Miklós képviselő urat is, majd DEUTSCH TAMÁS Köszöntötte a Munkacsoportot, a megjelenteket. Udvariaskodás nélkül őszinte örömmel jött közéjük - mondta. "Beszéljünk őszintén" - kezdte mondandóját Deutsch Tamás. "Vissza kell adni a szavak hitelét!". Reagálva Mikesy György bevezetőjére, ígéretet tett, hogy a törvényjavaslatba beveszik a fogyatékosok ellen elkövetett bűncselekmények szigorú büntetését is. "A fogyatékosok ma minden tekintetben hátrányban vannak". Számtalan ígéret maradt beváltatlanul. Ilyen a középületek 2005 dec.31-éig történő akadálymentesítése. A kormány olyannyira hanyag, sőt arcátlan hozzáállást tanúsított, hogy a módosító indítványt is csak 2006 jan.30-án fogja beterjeszteni. "Ez szívszorítóan érzéketlen, nemtörődöm magatartás, oda nem figyelés és mulasztás." Deutsch három területet említett, melyeken előrelépésre van szükség: 1) Gondolati akadálymentesítés. Ideje lenne helyre tenni a fogalomzavarokat, és nem fogyatékosokról és egészségesekről kell beszélni, hanem fogyatékosokról és épekről. A fogyatékosok között épp úgy vannak betegek és egészségesek, mint az épek között. Idézte Szekeres Pál szavait, amikor őt fogyatékkal élőnek nevezték, hogy "én a feleségemmel élek, és fogyatékos vagyok." 2) Szeretné elérni azt, hogy a középiskola elvégzéséig minden fiatal legalább egyszer próbálja ki, mit jelent kerekesszékben ülni, közlekedni, vagy éppen vakon végigmenni egy szobán. 3) Az "esélyegyenlőség" kiüresített használata helyett teremtsünk o Élhető életet. Amiben a fogyatékosok számára is megfelelő életfeltételek alakíthatók ki. o Csökkenteni kell a hátrányokat. Hiszen a fogyatékosoknak nem csak az állapotokból fakadó hátrányokkal kell megküzdeniük. o Meg kell valósítani az elfogadást. A magyar nép befogadó nemzet. Ezt a fogyatékosokkal kapcsolatban is érvényesíteni kell. o Integrációra van szükség, hogy a fogyatékosok is természetes tagjai legyenek a társadalomnak. A Munkacsoport ötletgazdája és koordinátora, a mérnök-informatikus végzettségű BIRÓ SÁNDOR beszélt az általa legfontosabbnak tartottakról. „Szükség van a fogyatékosok polgárosodására” - mondta. Hiszen a polgár minőségi jelentéssel is bír. Kihasználatlan erők vannak a fogyatékos emberekben – mondta –, nyilván nem fizikai erő formájában, hanem szellemi szinten. De méltó életet kell biztosítani az értelmi fogyatékosoknak is. Megemlítette még a „tudás alapú társadalom” fontosságát, ami a jövő útja az emberiség számára, és ebben tevékeny részt tud vállalni a fogyatékos emberek nagy része is. CZAKÓ ISTVÁN, aki a szociális civil szféra több területén is aktív munkát végez (szenvedélybetegek segítése, telefonos lelkisegély szolgálat, mozgáskorlátozottak egyesületében humánpolitikai csoportvezetői munka), kijelentette: „Nagy álmom: felnőtt társadalmat szeretnék!” – mondta. Mert a felnőtt ember körültekintő, figyelmes és felelősséggel viselkedik embertársával kapcsolatban. A jelenlegi magyar társdalom még gyermeki állapotban van! Deutsch Tamás szavaihoz kapcsolódva kijelentette, hogy a kiüresített „esélyegyenlőség” helyett új szót javasol: az ESÉLYTEREMTÉS kifejezést. Mert esélyegyenlőség csak azonos szinten lévők között lehetséges, de például ő soha nem egyenlő esélyű egy éppel a gyaloglásban, amint nem egyenlő esélyű a hajléktalan a milliárdossal! Nincs tehát a szocializmusra jellemző „esélyegyenlőség”, mert ez az egyenlősdi nem normális, de lehet esélyt teremteni a hátrányban lévőknek! Erre van ma szükségünk! Szólt még arról, hogy álmai között szerepel egy igazságos társadalom létrehozása, ahol a felelősöket felelősségre vonják. Példaként hozta fel a montenegrói vonatbaleset miatt lemondott közlekedésügyi miniszter esetét, ellentétben a hazai keserű tapasztalatokkal, ahol a paksi atombaleset után épp úgy nem történt semmi, mint az érettségi botrány után, ahogy nem történt semmi az akadálymentesítésre vonatkozó törvény megszegése miatt sem. De bezzeg megbüntetik az egyszerű polgárt, ha bármi szabálytalanságot követ el. MIKESY GYÖRGY leszögezte: nem arról van szó, hogy mi csak kérni akarunk, hogy csak nekünk kellene segíteni az ép társadalom részéről, hanem mi is sokat tudunk tenni a társadalomért! Ezzel élnie kell a mai magyar társadalomnak! Illik ismerni a Madridi nyilatkozatot, mely szerint a fogyatékosügy is alakítja a politikát. „Tenni tudunk azért, hogy elkerülhessük a képviselő úr által emlegetett oda nem figyelést és mulasztást, azaz részt kell vennünk ebben a munkában, a döntéshozataltól a végrehajtásig.” Beszélt még a ma divatos „másság” kifejezésről. Gyakran úgy próbálnak bennünket elfogadtatni a liberális szemléletűek, hogy velünk türelmesen, elfogadóan kell viselkedni, mert a másság tisztelete ezt követeli. „Mi nem másak vagyunk (nem olyanok, akikre ezt a kifejezést használni szokták), hanem fogyatékosok.” Harmadikként beszélt még arról is, hogy meg kell tanulnunk méltósággal élni. Mert nekünk is van méltóságunk, és büszkének kell elért eredményeinkre! Már pedig sok fogyatékos legalább annyit ért el az életben, teremtett annyi értéket, mint más ép ember! Utoljára szólt még arról, hogy a fogyatékosoknak láthatóvá kell válniuk, mert jelenleg az ún. „láthatatlan társadalom” tagjai, pedig itt élnek közöttünk, az épek közt. SOLTÉSZ MIKLÓS kapcsolódva Mikesy György szavaihoz elmondta, hogy nagyon elgondolkozott azon, hogy „ki is segít, kinek?” Hiszen eddig abban a tévedésben volt - és vannak sokan az épek között -, hogy csak az épek segítenek, adnak a fogyatékosoknak! Most rá kellett döbbennie, hogy fordítva legalább ugyanolyan mértékben igaz! Hiszen a fogyatékosok úgy teremtenek - az épek számára is értéknek tekintett - javakat, nevelnek családot, alkotnak, hogy közben megküzdenek a fogyatékosságukból adódó hátrányaikkal, nehézségeikkel. Példát adnak ezzel az épeknek, és bizony sokszor többet kapnak az épek a fogyatékosoktól, mint fordítva! „Nem csak a fogyatékosok szorulnak az épekre, hanem ez fordítva is igaz!” - mondta Soltész Miklós. Ezt követően az összejövetel családias hangulatúvá vált, és lehetőség adódott egymás személyes megismerésére. Czakó István (Fogyatékos-ügyi Munkacsoport) és ’Sigmond Bertalan (Polgárok Háza)